Manapság egyszerűen elkerülhetetlenné vált, hogy párhuzamosan többféle műveletet végezzünk egyszerre, hiszen a nagy munkaterhelés és a rengeteg feladat szükségessé teszi. Az az érzésünk, hogy nem tudnánk elvégezni a munkánkat, ha nem foglalkoznánk egyszerre több dologgal.
Mindig elérhető vagy. Személyesen az irodában, de akár otthon is. Útközben pedig legalább telefonon, chaten. Amikor pedig telefonálsz, közben az e-mailjeidet szelektálod vagy jelentést írsz, aminek hamarosan lejár a határideje, esetleg egy bonyolult számítást végzel. Egyszerre öt-hat feladatot próbálsz észben tartani, nehogy kimenjen a fejedből. Evés közben a napi híreket böngészed, de éppen úton vagy valahova. Nehogy lemaradj valamiről! Közben pedig egyre kimerültebb vagy, többet hibázol, és akármennyire akarod, nem úgy haladsz a dolgaiddal, mint szeretnéd. Ismerős helyzetek?
A kérdés az, hogy képes-e az ember egyszerre több dologra is megosztani a figyelmét? Szervezetpszichológiai kutatások sora foglalkozott már az ún. multitasking jelenségével és a munka hatékonyságára, sőt a mentális egészségre gyakorolt hatásával is. Aki KRESZ-t tanult, tudja, hogy autóvezetéskor tilos a telefont kézbe venni, de azt már kevesebben, hogy a mobiltelefonját használó autós reakcióideje éppúgy leromlik, mintha 0,8 ezrelék lenne a véralkoholszintje . Ezért nem jó ötlet vezetés közben görgetni a bejegyzéseket vagy beírni valamit a mobiltelefonba. Még akkor sem, ha a főnökkel kellene megosztani egy fontos információt.
Kutatások szerint az agy 20-40%-kal kevésbé hatékony, ha párhuzamosan több feladaton dolgozik, szemben azzal, amikor ezt egymás után teszi. Így tehát lehet, hogy egyszerre többfélét csinálsz, de kisebb hatékonysággal.
Egészségügyi, motivációs és termelékenységi szempontból egyértelműen az a legjobb, ha abban a feladatban, amit végzünk, nem zavarnak meg és nem kell azt megszakítani. A munka hatékonyságának legoptimálisabb körülményei szempontjából teljesen világos, hogy a munkamegszakítások és a multitasking a stressz kategóriába sorolhatók.
Ez a stressz önmagában nem feltétlenül negatívum. Egyrészt egyszerűen a mindennapi munkánk részét képezik, másrészt a legtöbb esetben elég jól megbirkózunk velük. Csak felkészültséggel és elegendő erőforrással kell rendelkeznünk hozzá, és akkor az egyéni megküzdés sem jelent problémát. Csak akkor válik igazán károssá, ha a saját erőforrások és lehetőségek nem elegendőek. Amikor ugyanis az erőforrásaink vagy tartalékaink elhasználódnak, úgy érezzük, már nem vagyunk képesek megbirkózni a stresszel – túlterheltek vagyunk. Ebben az esetben már a psziché túlzott megterheléséről beszélhetünk, ami akár meg is betegíthet.
Ha egyszerű, monoton vagy unalmas munkát végzünk, nagyobb valószínűséggel értékeljük pozitívnak a munkaszünetet. Ilyenkor akár örülhetünk is, ha pl. valaki megszakít bennünket a tevékenységünkben, mert ez visz egy kis változatosságot a munkába. Ha viszont nagy odafigyelést vagy elmélyedést igénylő munkát végzünk, hajlamosabbak vagyunk a megszakításokat bosszantónak és zavarónak érezni. Hosszú távon mindez nemcsak a hangulatodra lehet hatással, hanem az elme és a test egészségére is.
Mitől van az, hogy egyes dolgokat könnyedén meg tudunk csinálni egyszerre, mások pedig annyira kimerítenek minket? Ha egy tevékenységet már olyan jól elsajátítottunk, hogy erőfeszítés nélkül és teljesen automatikusan megy anélkül, hogy tudatosan gondolkodnánk rajta, akkor más dolgokat is tudunk ezzel párhuzamosan végezni. Például gond nélkül tudunk sétálni és beszélgetni egyszerre, anélkül, hogy ezek a tevékenységek bármilyen módon befolyásolnák egymást. Ilyen esetben a multitasking nem jelent problémát. Mind a sétálás, mind a beszélgetés erősen automatizált tevékenység.
Ha viszont mindeközben egy teljesen ismeretlen úton haladunk, a tájékozódás és a beszélgetés már egymást zavaró tevékenység lehet. Ugyanígy, amikor pl. egy fontos telefonívásban vagyunk, és egyszerre szeretnénk olvasni valamit a számítógépen levő dokumentumainkból. Nagyon valószínű, hogy ez nem fog olyan könnyen működni. Lehet, hogy fel kell függeszteni egy rövid időre a beszélgetést, majd miután megtaláltuk a keresett szövegrészletet, visszaléphetünk a beszélgetésbe. Ezek a tevékenységek ugyanis zavarják egymást.
Ez történik akkor is, amikor az általunk végzett feladatok nagyon hasonlóak, és azok egyszerre nehezebben vagy sokkal lassabban mennek. Ha pl. két számítást párhuzamosan akarunk elvégezni vagy két dokumentumot váltakozva olvasunk. Ha ugyanazokat az erőforrásokat használjuk fel az agyunkban, nem tudja egyszerre mindkettőt feldolgozni. Ez pedig a váltogatás miatt mindenképpen lassabb és megerőltetőbb munkavégzést jelent.
Ha úgy érzed, hogy megterhelő számodra, amikor egyszerre sok feladat ég a kezed alatt vagy újra és újra megzavar valami vagy valaki egy elmélyülést igénylő tevékenységben, érdemes megpróbálkozni a következőkkel:
Első lépésként mindez hasznos lehet, de mit tegyünk akkor, ha erre nincs lehetőségünk vagy a munkakörünk extrém kihívások elé állít bennünket? A megnövekedett információmennyiség és a felgyorsult életvitelünk miatt nagyon leszűkül annak a lehetősége, hogy minden egyéb zavaró tényező nélkül egyszerre egy feladatra koncentráljunk, vagy legfeljebb egy tevékenységünkkel kapcsolatos határidőt és adatot tartsunk észben. Erről fogok írni a következő bejegyzésemben.
A munkahelyi hibázás gyakran ijesztő lehet. Gyermekkorunktól kezdve tanítanak arra, hogy hibázni rossz, mert az kudarcot jelent. Akik elfogadják ezt az álláspontot,
Mi is az a fejlődési szemlélet (growth mindset) és milyen hatása van ennek akár a személyes életünkben vagy a szervezeti működésben? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatsz ebben a cikkben.
Egy 🔥 kiégéssel küzdő munkatárs aggodalmat kelt a vezetőben. Nemcsak azért, mert láthatóan csökken a teljesítmény és a korábbi lelkesedés, hanem azért is, mert leggyakrabban a kulcsemberek a veszélyeztetettek, akik aztán magukkal viszik a csapat teljesítményét is.
A szorongás még jobban növekszik a vezetőben, ha nem tudja, hogy ilyenkor mit tegyen és mit NE. Jó lenne ilyenkor egyszerűen csak egy múló hétköznapi fáradságként kezelni vagy egy-két jó poénnal elütni a dolgot, és hajtani tovább. Ez viszont csak ront a helyzeten.
7 dolgot sorolok fel, amit biztosan ne tegyél, ha segíteni akarsz a kiégett munkatársnak. Ha ezeket elkerülöd, könnyebben megtalálod a hatékony eszközöket is.
