A munkahelyi hibázás gyakran ijesztő lehet. Gyermekkorunktól kezdve tanítanak arra, hogy hibázni rossz, mert az kudarcot jelent. Akik elfogadják ezt az álláspontot, gyakran bénító maximalizmussal tekintenek az előttük álló kihívásokra vagy egyszerűen igyekeznek elkerülni azokat. Ha viszont nincs lehetőség kísérletezni, a fejlődéstől is búcsút vehetünk. A hibázás és a hibák megfelelő kezelése valójában fontos lehetőséget rejthet magában arra, hogy akár szakmailag fejlődjünk vagy az önismeretünkben növekedjünk.
Arról már korábban én is írtam, hogy milyen munkahelyi kultúra ad lehetőséget arra, hogy a hibák ne a hibáztatásról hanem a hibákból való közös tanulásról szóljanak. Most inkább arra fókuszálunk, milyen alapvető viselkedés és lépések segíthetnek a hibázás konstruktív kezelésében és ennek millyen hatása lehet a teljesítményre.
A munkahelyi és a magánéletbeli hibák kezelése sokban hasonlít egymáshoz. A hétköznapi kapcsolatainkban vagy tevékenységünkben is nehéz lehet belátni, ha hibáztunk. Rutinból toljuk át a felelősséget másokra vagy a körülményekre. Esetleg halmozhatjuk a bajt azzal, hogy nem kérünk segítséget a hiba kijavításához. A mindennapi életben és a munkahelyen is hajlamosak vagyunk ismételni ugyanazokat a hibákat.
Mindkét esetben fontos az önreflexió és az önismeret fejlesztése, valamint az, hogy tanuljunk a hibáinkból. Ugyanakkor a munkahelyi környezetben gyakran nagyobb nyomás és stressz nehezedik ránk, ami megnehezítheti a hibázás elfogadását és kezelését. Emiatt még fontosabb, hogy megfelelő eszközöket és módszereket alkalmazzunk a hibák konstruktív kezelésére a munkahelyen.
Sokan zavarba jönnek vagy elkapja őket a félelem, amikor a munkahelyen csúszik be egy hiba. Ahogy a magánéletben is, itt is sok múlik azon, hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket. A munkahelyi hibák beismerése és megfelelő kezelése kulcsfontosságú a sikeres munkahelyi kapcsolatok fenntartásához és a szakmai fejlődéshez is. Éppen ezért hasznos lehet áttekinteni azokat a lefontosabb gyakorlati
1. Azonnali elismerés: Ha észreveszed a hibát, ne húzd az időt, azonnal állj elő vele, és ne próbáld eltussolni vagy elrejteni.
2. Legyél őszinte és vállald a felelősséget: Amikor elismered a hibát, tedd ezt őszintén és azt, ami rajtad múlott vállald fel. Ne próbáld áthárítani másokra vagy a körülményekre a hibát.
3. Szólj a felettesednek vagy az érintett kollégáknak: Ha a hiba munkatársaidat vagy feletteseidet is érinti, értesítsd őket azonnal. Kommunikálj velük a lehető leghamarabb, hogy elősegítsd a probléma megoldását.
4. Tervezd meg, hogyan javítod ki: Gondolkodj el azon, hogyan lehetne helyrehozni a hibát, és tervezd meg ehhez a szükséges lépéseket. Ha az eredeti állapotot helyreállítani nem is lehet, ajánlj fel valamit, amivel jóvá teheted.
5. Tanulj a hibából: Rengeteg dolgot tanulhatsz abból, ha hibáztál. Ahhoz, hogy elkerüld a hasonló helyzetet a jövőben, gondold végig, hogy mit kellene másként csinálni vagy elkerülni. Ismerd fel, hogy mi vezetett a hibához, és próbálj meg változtatni.
6. Kérj segítséget, ha szükséges: Ha nem tudod egyedül kijavítani a hibát, kérj segítséget kollégáktól vagy feletteseidtől. Az együttműködés segíthet gyorsabban és hatékonyabban megoldani a problémát.
7. Kérj bocsánatot, ha szükséges: Ha a hiba másokra is hatással van, fontos lehet bocsánatot kérni. Bocsánatkérésed legyen őszinte és fogadd el, hogy másoknak akár több időbe is telik megbocsátani.
8. Fejlődj tovább: Használd fel a hibákat tanulási lehetőségként a szakmai fejlődésed szempontjából. Talán képzésekkel, mentorálással vagy önfejlesztéssel javíthatod a munkahelyi teljesítményedet. Legyél proaktív az ismétlődő hibák elkerülésében.
9. Tartsd fenn pozitív hozzáállást: A hibák elkerülhetetlenek a munkahelyen. Ne hagyd, hogy egy hiba negatív hatással legyen az önbizalmadra vagy motivációdra. Lépj túl rajta és koncentrálj a fejlődésre.
Ha egyetértünk abban, hogy a hibázás valójában természetes része minden emberi tevékenységnek, és lehetőséget ad a tanulásra és a fejlődésre, egészen más szemlélettel állunk a saját és mások hibáihoz is. A hibázás konstruktív kezelésének egyéni szinten pozitív hatása van az önbizalomra és így a teljesítményre is. Szervezeti szinten viszont ugyancsak kitapintható hatása van:
Vezetőként sokat tehetsz azért, hogy olyan munkahelyi kultúrát alakíts ki, amely teret ad a tanulásra és a fejlődésre. Az első és legfontosabb lépés az lehet, ha példát mutatsz ebben a munkatársaidnak. Ha annak a látszatát akarod fenntartani, hogy te mindenhez (is) a legjobban értesz és soha nem hibázol, a munkatársaid sem fogják megengedni maguknak.
A másik fontos dolog, mit tehetsz, hogy beszélgetést kezdeményezel arról, hogyan viszonyultok a hibázáshoz. Mi az, amit ezzel kapcsolatban elvártok egymástól? Milyen protokoll szerit jártok el, ha valami nem a terveknek megfelelően sikerült? Hogyan tudtok a hibákból a legtöbbet tanulni, és hogyan kerülitek el az ismétlődő tévedéseket?
Ha úgy érzed, jó volna ebben egy külső segítség, keress meg, hogy megbeszéljük, hogy miben segíthetek.
Mi is az a fejlődési szemlélet (growth mindset) és milyen hatása van ennek akár a személyes életünkben vagy a szervezeti működésben? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatsz ebben a cikkben.
Egy 🔥 kiégéssel küzdő munkatárs aggodalmat kelt a vezetőben. Nemcsak azért, mert láthatóan csökken a teljesítmény és a korábbi lelkesedés, hanem azért is, mert leggyakrabban a kulcsemberek a veszélyeztetettek, akik aztán magukkal viszik a csapat teljesítményét is.
A szorongás még jobban növekszik a vezetőben, ha nem tudja, hogy ilyenkor mit tegyen és mit NE. Jó lenne ilyenkor egyszerűen csak egy múló hétköznapi fáradságként kezelni vagy egy-két jó poénnal elütni a dolgot, és hajtani tovább. Ez viszont csak ront a helyzeten.
7 dolgot sorolok fel, amit biztosan ne tegyél, ha segíteni akarsz a kiégett munkatársnak. Ha ezeket elkerülöd, könnyebben megtalálod a hatékony eszközöket is.
Együttműködési értékeket megfogalmazó workshop? Minek az?! Nem először hallom: „Nincs időnk ilyesmire!”, „Nem állhat le a munka.” vagy „Nálunk ez kudarcra van ítélve!”. Amikor viszont mégis sikerül az elutasítás mögötti félelmekről, a várható eredményekről, a lehetséges megtérülésről beszélgetni, nemcsak az aggodalmak oszlanak el, hanem a pozitív változás reménye is növekedni kezd.
