Milyen változást tervezel 2023-ra?

Lassan kezdjük megszokni, hogy 2022 helyett 2023-at írunk. Van, akinek a szilveszteri fordulópont ünnepélyes vagy éppen szorongató jelentőséggel bír pedig nem történt más, mint a Föld nevű bolygó megkerülte a Napot. Ha csak ennyi is történt, lehetőség ez arra, hogy számot vessünk. Végre lezárhatunk egy időszakot, befejezettnek tekinthetjük, ami mögöttünk van és új, tiszta lapot nyithatunk. És mit kezdünk ezzel az új lappal? Mit írunk rá? Mivel lesz tele 2023 végén? Ahogy a petárdák és a tűzijátékok durrogása is elcsitult, úgy halkulnak el szinte egy hét múlva a nagy fogadkozások is. Céges környezetben, de a magánéletben is tapasztalható, hogy a nagy bejelentések után gyakran elakadnak vagy elhalnak a változások. Mi kellhet ahhoz, hogy valóban változtatni tudjunk? Erről beszélgettem egyik ügyfelemmel, aki az idén már nem halogatható változásokkal nem akar úgy járni, mint az előző évben. Megosztottam vele egy egyszerű képletet: C=DxVxF>R

Érvényes ez saját év eleji fogadkozásainkra éppen úgy, mint a nagy szervezeti változásokra is. A változás (Change) mindig ellenállásba (Resistance) ütközik. Három összetevőnek kell biztosítania az ellenállás leküzdéséhez a szükséges energiát.

Mindenekelőtt kell egy jó adag elégedetlenség (Dissatisfaction). Tudnunk és érzenünk kell, hogy az, ami most van, nem jó. Benne van ebben a realitással való szembenézés bátorsága, de az is, hogy a valóság eléggé fájjon ahhoz, hogy változtassunk. Ha viszont csak eddig jut el valaki, a folyton panaszkodók és elégedetlenek egyébként is nagy táborát fogja erősíteni. Egy szervezeten belül a legjobb, ha a vezető mondja ki világosan, amit a valóságról gondol. Ezzel felkeltheti a változás szükségességének érzetét is. Ha ez nem így történik, akkor a munkatársak a képességeit vagy a hitelességét fogják megkérdőjelezni.

Ahhoz, hogy a düh és apátia és a szorongás állapotából kijöjjünk, szükségünk van a képlet második fontos elemére is. Ez pedig a lehetőleg minél pontosabban és részletesebben megfogalmazott jövőkép (Vision). Ehhez nemcsak képzelőerő kell. Álmodozókkal is tele a világ. A jó jövőkép olyan, mint a mágnes: minél vonzóbb, minél erőteljesebb, annál inkább húzza az embereket és a szervezetet is annak megvalósítása felé. Nem szabad összetéveszteni a jövőképet az oda vezető úttal, az lehet rögös, fárasztó vagy éppen lemondásokkal járó. A jövőkép ezzel szemben a cél, ahova megérkezve hálásak és büszkék leszünk.  A legtöbb változás éppen ezen a ponton hasal el, ugyanis sok vezető fél megfogalmazni olyan ambiciózus célokat, melyek valóban vonzók és kívánatosak is, mert összetéveszti az oda vezető úttal. Ha a jövőlép összességében nem vonzóbb, mint a jelenlegi status quo, az ellenállás megeszi a változást vacsorára.  

A harmadik elengedhetetlen összetevőt az első lépések (First steps) jelentik. Tanúi lehetünk gyakran annak, hogy egy változási terv ünnepélyes bejelentése után túl sokáig nem történik semmi. Mindenki vár, majd szépen elmúlik a lelkesedés, és homályba vesznek a célok. Nemcsak a tervezett változtatásra nézve lehet ez halálos, hanem a vezetők hitelessége is amortizálódik.

Kezdetben egy új vízió nem más, mint egy légvár, egy ötlet vagy egy álom. El kell kezdeni a jövőkép valósággá tételét minél hamarabb. Apró lépésekkel, melyek gyors sikereket hoznak. A cselekvés jelzi, hogy az elképzelések mögött komolyság és elkötelezettség is van. A kis sikerek pedig önbizalmat és lendületet adnak a következő lépéshez.

Az elégedetlenség, a vonzó jövőkép és első lépések megtétele közül egyik sem elhagyható ahhoz, hogy a változást több energia hajtsa, mint a változatlanság kényelme vagy a bizonytalan jövőtől való félelem.

Te milyen változást tervezel erre az évre?