A jó work-life balance, azaz a munka és magánélet egyensúlya életminőséget jelent, de egyre több munkaadó is felismeri annak az értékét, hogy kiegyensúlyozott, a munka és a magánélet területén harmóniában élő munkaerő nagyobb hatékonysággal dolgozik és ez által magasabb profitot termel. A munka és a magánélet egyensúlya terén ezért nagy léptékű változások zajlanak. Hatékony stratégiák léteznek az egészséges egyensúly megteremtésére. Ebben az írásban a Work-life balance fogalmáról írok általában, de a következő blogbejegyzésben több tippet és gyakorlatot is megosztok majd, hogy megtaláld a nagyobb egyensúlyt.
Az eredeti angol kifejezés olyan ideális állapotot ír le, amelyben a munka és a magánélet összhangban vannak. Ez azt jelenti, hogy az életben sem a személyes érdekeket, sem a szakmai követelményeket nem hanyagoljuk el, hanem azok megférnek egymással, sőt jól kiegészítik egymást.
Az egyensúly, a work-life balance nem feltétlenül jelent 50-50%-os megosztást, mert ez szinte lehetetlen. A munka és a magánélet egyensúlya elsősorban az egyéni és egészséges egyensúly megtalálására vonatkozik. Saját megítélés kérdése tehát, hogy mit tekint valaki „önfeláldozásnak”, „kötelességnek”, stressznek vagy minőségi időnek. Nem csak a munkakörülmények, családi, szociális helyzetünk, hanem mi magunk és megéléseink is különbözőek.
Ha a munka és a magánélet egyensúlya hébe-hóba kibillen, akkor még könnyű megbirkózni vele. Amikor hosszú távon és számunkra már fájó módon tolódik el a hangsúly, a folyamatosan fennálló stressz, túlterheltség vagy motivációhiány akár fizikai tünetekkel is járhat, akár éppen kiégéshez (burnout) vezet. Ez utóbbi tünetegyüttesről egy korábbi blogban már írtam. Itt elég annyi, hogy ez a stressz okozta állapot is megelőzhető a munka és a magánélet megfelelő egyensúlyával.
Aki túl sok áldozatot hoz a szakmája vagy hivatása iránt és a magánéletében pedig kompromisszumokat köt (például azért, mert állítólag a munka forog kockán) előbb-utóbb elérkezik a határaihoz, azaz a fizikai és/vagy érzelmi kimerüléshez. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a magán boldogság és az általános egyensúly a szakmai sikernek is az alapja lehet.
Mindenkinek megvan a saját tolerancia határa, ameddig rövid vagy hosszú távon képes megbirkózni a munka és a magánélet egyensúlyhiányával. Különösen a maximalista pályakezdők hajlamosak teljesen az új munkahelyeikre irányítani minden figyelmüket és energiájukat, hiszen úgy élik meg, hogy óriási nyomás alatt állnak, és igyekeznek lépést tartani a tapasztalt alkalmazottakkal. Amit viszont sokan elfelejtenek: az egészséges munka és magánélet egyensúlya nemcsak a munkavállaló érdeke. Természetesen a vállalatok számára is előnyös egy kiegyensúlyozott, motivált és kreatív alkalmazott, aki nem küzd folyamatosan a túlzott igények miatt a kudarc kockázatával.
Az egyensúlytalanság, a work-life balance hiányának tipikus jelei a feledékenység, ingerlékenység és a lassabb döntéshozatal. Ha a magán- és a szakmai élet viszonya nem kiegyensúlyozott, akkor egyik terület átnyúlik a másikba és mindkét terület terheli a másikat. Az ebben érintett kimerültnek érzi magát, és már nem képes megbirkózni munkája, valamint magánélete követelményeivel. Ezzel együtt rendszeresen azon rágódik, hogy, hogy a családot, a barátokat vagy a hobbiját hanyagolja-e el rendszeresen.
Amikor általában a munka és a magánélet egyensúlyáról beszélnek, gyakran azzal egyszerűsítik le a képet, hogy a munka egyfajta ellenség, amelyet magánélet kiteljesítésével kell egyensúlyba hozni. Azt is gondolhatnánk, hogy az egyensúly mindig 50-50% esetében áll fenn. Az emberek egy része viszont éppen azzal küzd, hogy nincs munkája vagy éppen a magánéletének feladatai miatt nem tud munkát vállalni (pl. kismamák). Ráadásul a saját megítélésünktől függ, hogy mit érzünk hiányosságnak vagy elviselhetetlenül soknak.
Mindenkinek magának kell tudnia, hogy vannak-e hiányok az életében, mi okoz örömöt és mi nem. Az elégedettség nem valami objektív dolog. Azt mindig az adott személy ítéli meg. A munka és a magánélet egészséges egyensúlya mindig adott, ha elegendő idő jut azokra a dolgokra, amelyek új energiát adnak és a beteljesedés érzésével ajándékoznak meg. Egyesek számára ez a család és barátok, mások számára a sport vagy valamilyen hobbi lehet. Vannak azonban, akik számára ez éppen a munkájuk.
Ha valakinek a munkája valóban kielégítő és folyamatosan új energiával tölti el, akkor nem meglepő, ha munkájának nagyobb teret biztosít abban a bizonyos egyensúlyban. Ebben az esetben miért kényszerítené magát arra, hogy épp annyi időt fektessen be a privát életébe. Amikor szereted, amit csinálsz, a személyes és szakmai szenvedélyek elmosódnak, és ebben az esetben akár az egyensúlyi helyzet is más lehet. Természetesen itt is különbséget kell tenni a munka és a szabadidő között. Például a munkaterveket nem a terített asztal mellett jó elkészíteni és a pihenésre szánt időt is tudatosan tervezni kell. A szakmaiságra való összpontosítás azonban nem feltétlenül okoz akkora stresszt és áldozatot.
Érdemes ugyanakkor figyelembe venni azt is, hogy a családtagok hogyan élik meg ezt a hangsúlyeltolódást, vagy pl. azt, hogy a gyermekeinkkel eltölthető idő később nehezen pótolható.
Ha hasznosnak találod ezt az írást, oszd meg vagy juttasd el a barátaidhoz. Ha szeretnéd helyreállítani a munka és magánélet egyensúlyát, keress meg elérhetőségeimen. Ne felejtsd, hogy a legközelebbi bejegyzésben több gyakorlati tippet is megosztok a munka és magánélet egyensúlyának megtalálásához.
A munkahelyi hibázás gyakran ijesztő lehet. Gyermekkorunktól kezdve tanítanak arra, hogy hibázni rossz, mert az kudarcot jelent. Akik elfogadják ezt az álláspontot,
Mi is az a fejlődési szemlélet (growth mindset) és milyen hatása van ennek akár a személyes életünkben vagy a szervezeti működésben? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatsz ebben a cikkben.
Egy 🔥 kiégéssel küzdő munkatárs aggodalmat kelt a vezetőben. Nemcsak azért, mert láthatóan csökken a teljesítmény és a korábbi lelkesedés, hanem azért is, mert leggyakrabban a kulcsemberek a veszélyeztetettek, akik aztán magukkal viszik a csapat teljesítményét is.
A szorongás még jobban növekszik a vezetőben, ha nem tudja, hogy ilyenkor mit tegyen és mit NE. Jó lenne ilyenkor egyszerűen csak egy múló hétköznapi fáradságként kezelni vagy egy-két jó poénnal elütni a dolgot, és hajtani tovább. Ez viszont csak ront a helyzeten.
7 dolgot sorolok fel, amit biztosan ne tegyél, ha segíteni akarsz a kiégett munkatársnak. Ha ezeket elkerülöd, könnyebben megtalálod a hatékony eszközöket is.
