Számtalanszor hozunk döntéseket. Kisebbeket és nagyobbakat egyaránt. Ha csak az étlapról válogatunk, hogy aznap mit kapunk be az ebédszünetben, vagy kikeressük, hogy melyik filmet nézzük meg ma este, nem tűnik olyan súlyú döntésnek, mint az, hogy igent mondunk-e egy új munkalehetőségre vagy az előléptetésünkre.
Döntéseinknek mindig vannak következményei, de minden döntés egy lehetőség is. Ha meggondolatlanul mondasz igent, utólag bosszankodhatsz, hogy már megint nem tudsz kijönni a fizetésedből. Ha viszont túl könnyen mondasz „NEM”-et, akkor később lehet, hogy hiányozni fog valami. Talán először nem is tudatosul, de lehet, hogy valami visszahozhatatlan, megismételhetetlen lehetőséget vagy pillanatot veszítesz el. Hogyan kerüld el, hogy megbánd a döntésed? Ha ilyenkor átgondolod, hogy mi is van valójában a döntésed mögött. Ehhez adok most öt kérdést, amivel te is mélyebbre áshatsz, ha felteszed magadnak és megválaszolod.
Gondolj arra, hogy mit hagysz ki, amikor nemet mondasz. Kalandot? A pillanatot? Kihívást? Valódi örömet szerezni másoknak? Olyan lehetőséget, amely mostanában nem tér vissza? Talán csak egy olyan élményt, amelyet nem tapasztalnál meg, ha nemmel válaszolnál?
Például: lehetőséget kapsz egy izgalmas projekten való munkára, új emberek megismerésére és szakmai fejlődésre. Vagy: lehetőséget kapsz arra, hogy tovább képezd magad, és fejleszd azokat a készségeidet, amelyek akár a magánéletedben akár a munkádban fontosak lehetnek. Ha igent mondanál arra, ami előtted van, és megvalósulna, mi lenne a legapróbb és a legmesszemenőbb hatása rád?
Legyél tudatában annak, hogy mit csinálsz, ha igent mondasz, és mit, ha nem. Nagyon tudatosan kérdezd meg magadtól: „Megérné nekem?”
Talán a „nem” kimondásának legfőbb oka a félelem. A félelem attól, hogy nem leszek elég jó, csalódást okozok másoknak, vagy kudarcot vallok. Például, ha nem állom meg a helyem az új pozícióban, és ezzel csalódást okozok. Vagy: nem fogok tudni az új környezetemben elég jó társaság lenni.
Ha a „nem” fő oka a félelem, akkor kérdezd meg magadtól: „Valóban megalapozott ez a félelem? Mennyire valószínű, hogy pontosan ez fog történni? Tényleg ilyen rossz lenne? Nem tudnék valahogy megbirkózni vele?”
Néha azért mondunk nemet valamire, mert az kimozdítana a biztonságot adó megszokottságból és a jól berendezett életünkben változást okozna. Idegennek vagy idegesítőnek tűnne számodra, ha igent mondanál egy szokatlan kérdésre? Például a munkahelyed váratlanul megbíz, hogy külföldön legyél jelen egy találkozón. Az utazás lehet izgalmas, de kimerítő is. Másrészt lehet, hogy jobban szereted megtervezni és előkészíteni a programjaidat, vagy a megszokott környezetedben érzed magad jól és nem szereted a váratlan kihívásokat.
Kérdezd meg magadtól: Mennyire kell kilépned a komfortzónádból? Az erőfeszítést és az extra stresszt nem múlja felül a tapasztalatszerzés vagy a fejlődés lehetősége? Nem lenne éppenséggel hasznos vagy inspiráló, ha a szakmai életed ismét kicsit felpezsdülne?
Bizonyos esetekben megszokásból mondunk nemet. Lehet, hogy általában nemet mondasz, amikor nagyobb létszámú csoport előtt kellene beszélned, de a főnököd szabadságon van, így téged kérnek meg, hogy mutasd be azt a részleget, ahol dolgozol. Mielőtt megszokásból mondanád ki a „nem” szót, állj meg egy pillanatra. Gondolj a következő kérdésekre úgy, mintha az két egymás mellett elhelyezkedő műszer lenne, és mindkettő 1-től 10-ig terjedő skálán mutatná az értékeket.
– Mit nyernék, ha ezúttal igent mondanék?
– Mit kellene veszítenem, ha ezúttal igent mondanék?
Ha erre a két kérdésre adott válaszaidat a műszerek mutatnák ki, mit üzennének neked a műszerek?
Milyen döntéseket sajnálsz utólag? Egyrészt gondolj olyan helyzetekre, amikor valami ellen döntöttél, azaz valamire nemet mondtál. Majd gondold át azokat a helyzeteket, amikor valami mellett döntöttél, azaz igent mondtál. Az igeneket vagy a nemeket bántad meg legtöbbször?Ha nem erkölcsi tétje van, többnyire azt bánjuk meg, ha nem teszünk meg valamit. Ha ugyanis valamit megteszünk, a legkevesebb, hogy új tapasztalatot szerzünk és tanulhatunk belőle.
Ha nem akarod megbánni a döntésedet, tedd fel a kérdést magadnak: Ha három év múlva visszatekintenék erre a helyzetre, milyen döntés lenne az, amire elégedetten emlékeznék? vagy: Ha korlátlan bátorságom lenne, akkor igent vagy nemet mondanék erre a döntésre?
A „nem” sokszor lehet igazán jó válasz. Az, hogy nemet mondhatsz, a határaid kijelölésének és a szabadságodnak része. Gyakran mégis az „igen” a megfelelőbb válasz. Hogy mikor melyik, azt te döntöd el. Ahhoz, hogy nagyobb esélyed legyen jó döntést hozni, és később ne bánd meg, gondold át, mit jelent valójában számodra az igen vagy a nem.
Ha úgy érzed, szükséged lenne egy kis támogatásra ahhoz, hogy gyakrabban tudj olyan döntést hozni, ami később is büszkeséggel tölt el és előre viszi az életedet, az egyéni coaching egy nagyszerű lehetőség lehet.
A munkahelyi hibázás gyakran ijesztő lehet. Gyermekkorunktól kezdve tanítanak arra, hogy hibázni rossz, mert az kudarcot jelent. Akik elfogadják ezt az álláspontot,
Mi is az a fejlődési szemlélet (growth mindset) és milyen hatása van ennek akár a személyes életünkben vagy a szervezeti működésben? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatsz ebben a cikkben.
Egy 🔥 kiégéssel küzdő munkatárs aggodalmat kelt a vezetőben. Nemcsak azért, mert láthatóan csökken a teljesítmény és a korábbi lelkesedés, hanem azért is, mert leggyakrabban a kulcsemberek a veszélyeztetettek, akik aztán magukkal viszik a csapat teljesítményét is.
A szorongás még jobban növekszik a vezetőben, ha nem tudja, hogy ilyenkor mit tegyen és mit NE. Jó lenne ilyenkor egyszerűen csak egy múló hétköznapi fáradságként kezelni vagy egy-két jó poénnal elütni a dolgot, és hajtani tovább. Ez viszont csak ront a helyzeten.
7 dolgot sorolok fel, amit biztosan ne tegyél, ha segíteni akarsz a kiégett munkatársnak. Ha ezeket elkerülöd, könnyebben megtalálod a hatékony eszközöket is.
