Egy kapcsolatot akár egyetlen vita vagy veszekedés is megronthat. Nézeteltérés, vitatkozás, ellentétek viszont bárhol és bármikor előfordulhatnak, és a kapcsolatgyilkosok készen állnak a bevetésre.
Ha esetleg azt mondod magadban, hogy „ez nem érint, mert csak a munkahelyemen fordul elő, hogy vitatkozom”, akkor csalódást kell okozzak, hiszen a munkahely is tele van olyan értékes kapcsolatokkal, melyek sérülékenyek vagy elveszíthetők. Kapcsolatok alatt tehát nemcsak a szeretteinkkel való kapcsolatainkat hanem az üzleti partnereinkkel, munkatársainkkal vagy az ügyfeleinkkel való értékes kapcsolatokat is értem. Egy vita során van, ami elősegítheti a feszültség csökkenését, van azonban néhány dolog, ami fokozza azt. Miért fokoznánk a feszültséget vagy ejtenénk még mélyebb sebeket, ha ez elkerülhető? Miért ne törekednék arra, hogy a vita gyorsabban és kevesebb veszteséggel fejeződjön be.
Ha el akarjuk kerülni, akkor először ismerjük fel a négy fő kapcsolatgyilkos viselkedést.
Ezek a következők:
Vizsgáljuk meg közelebbről, mit értek ezek alatt:
Észrevetted már, hogy egy vitában hányszor hangzik el a „mindig”, és a „soha” kifejezés? Ha pedig higgadt fejjel belegondolunk, ezek a sarkító általánosítások nagyon messze vannak a valóságtól. Burkolt vádak is ezek, melyek azonnali heroikus védekezésre szólítják fel a vitapartnert. A „Ma sem készítetted el rendesen a jelentést” és hasonló kritikus kijelentések is mellőzik a tényszerűséget és objektivitást, ami nem viszi előre a valódi probléma megoldását. Talán még károsabb, amikor a problémás cselekedet helyett a másik fél személyiségét illetjük valamilyen általánosító vagy becsmérlő megjegyzéssel: „Olyan lusta vagy, hogy…”
Mindannyian hajlamosak vagyunk túlzásokba esni, vagy általánosítani. Sokszor nem is tudatosan tesszük ezt. Támadásunkkal legtöbbször csak lélegzetvételnyi időt akarunk nyerni egy konfliktusban vagy a másik felet elhallgattatni, esetleg fölé kerülni.
Segít ez a viselkedés? Egy pillanatra talán. A kapcsolataink hosszú távú károsodásának veszélye miatt viszont nem éri meg fenntartani.
TIPP: Legközelebb állj meg egy pillanatra, ha a „mindig” vagy „soha” kifejezést használod az érvelésedben. Kérdezd meg magadtól, hogy nem estél-e túlzásba vagy nem általánosítottál-e egy egyedi esetet. A másik fél személye elleni támadás helyett pedig koncentrálj a cselekedet minél tényszerűbb leírására.
Voltál már olyan helyzetben, amikor beszámoltál valamiről vagy a terveidet mondtad el egy értekezleten, de nem érezted, hogy a kollégák vagy a jelen levők figyelnek rád, mert igazán meg sem hallgattak, hanem folyamatosan megszakítottak és csak a kifogásaikkal bombáztak. Előfordult már, hogy valakinek a felhúzott szemöldökéből, gúnyos vigyorából, érdektelenséget kifejező tekintetéből vagy egy látványos és félreérthetetlen szemforgatásából azt az üzenetet érezted, hogy „hülyeségeket beszélsz” és „ez úgy sem fog sikerülni neked”.
Ezek az üzenetek gyakran alattomosan és rejtve érkeznek meg, nélkülözik a nyíltságot, a tényszerűséget és az érveket. Valójában egyáltalán nem helytállóak, és kizárólag az a céljuk, hogy támadjanak, lehúzzanak és zavarba hozzanak.
A legtöbb esetben mindez teljesen öntudatlanul történik, azonban nagyon sértő és gyengíti a kapcsolatot. Minden olyan gesztus vagy megnyilatkozás, amely gúnyt, megvetést, provokációt, vagy fenyegetést tartalmaz ide sorolható. Még akkor is, ha ez csak a hangszínben vagy a szavak hangsúlyozásában érhető tetten.
TIPP: Ha nem akarsz ilyen kellemetlen ember lenni, akkor kérj a környezetedben levőktől visszajelzést. Ők hogyan látják? Te is megfigyelheted egy ideig a saját viselkedésedet. Mit veszel észre? Hogyan reagálnak mások rád? Mely helyzetekben viselkedsz így (még akkor is, ha nem akarod)? Vannak ennek visszatérő kiváltói? Hogyan érzed magad közvetlenül a helyzet megváltozása előtt? Ezekre a kérdésekre adott válaszok adhatnak némi felismerést.
Találkoztál már azzal a helyzettel, amikor számon kértél valakit, ő pedig ahelyett, hogy belátná és korrigálná a hibát, elkezdett kifogásokat és mentségeket keresni. A mentségek és kifogások pedig gyakran átfordultak burkolt vádaskodásba, melyek éppen a te térfeledre igyekeztek áttólni a felelősséget.
Nem minden magyarázat vagy a helyzet tényszerű bemutatása kapcsolatgyilkos. Ahhoz, hogy a hibákat el tudjuk kerülni, szükség lehet a helyzet objektív megismerésére. Ha azonban csak kifogások, felelősségáthárítás, figyelemelterelés a céljuk, az kárára van a megoldásnak és a közöttetek levő kapcsolatnak is.
Másik megnyilvánulása lehet ennek a „mindentudás”: bármit is mondasz, a másiknak az (is) jobban megy ill. jobban tudja. Nemcsak egyszerűen kifejezi a véleményét, hanem úgy reagál, mintha nem létezhetne más, aki jobban ismeri a megoldást, több tapasztalattal és jobb kapcsolatokkal rendelkezik stb.
Ilyenkor az az érzésed támadhat, hogy egy párbajban találod magad, pedig nem hívtál ki senkit.
Akarsz-e együtt dolgozni valakivel, aki feleslegesen kioktat és azt az érzést kelti benned, hogy hülyébb vagy nála? Ha pedig magánjellegű kapcsolatban érzed ugyanezt, szívesen megnyílnál-e? Aligha valószínű.
TIPP: A mindentudás és a kifogáskeresés egyaránt megterheli a kapcsolatokat. A magánjellegűeket és az üzletieket egyaránt. Ha rajtakapod magad, kérdezd meg őszintén: miért viselkedek így? Néha egy kis bátorságra is szükség van, hogy őszintén megvizsgáld a viselkedésedet, amíg a valódi ok kiderül. Különösen akkor, ha az eredmény olyan, ami nem passzol az eddigi önképedhez.
Tegyük fel, hogy vitád van a fiaddal, aki hamarosan átveszi a vállalkozásod vezetését. Amikor azonban besokalsz vagy elfogynak az érveid kivonulsz a vitából és csöndbe burkolózol. Külsőleg a látszólagos közömbösséget, keménységet vagy hajthatatlanságot demonstrálod. Kimozdíthatatlan bástyává válsz, a fiad pedig puszta tehetetlenségből egyre hevesebbé válik, vagy egy bizonyos ponton ő is elhallgat, feladja, akár el is hagyja a társaságot. A nézetkülönbségek ilyen kezelésével jó vezetőt faragsz a fiadból? Jó minta lesz ez számára a jövőben a vállalkozás vezetésekor? Aligha valószínű.
A visszahúzódás, a vitából való kivonulás és a csend csak egy-egy megnyilvánulása a passzivitásnak. Ennek a kapcsolatgyilkosnak sokféle változata lehetséges. Az alapvető motívum az, hogy az egyik résztvevő egyre csendesebb és passzívabb lesz, esetleg teljesen kivonul, míg a másik – tehetetlenséget érezve – egyre jobban felemeli a hangját, hevesebbé válik, és szinte üldözőbe veszi a másikat. Ez a koreográfia nagyon sok hétköznapi vagy munkahelyi kapcsolatban felfedezhető, de mindegyikre káros hatással van.
TIPP: Ha észreveszed, hogy az egyik vagy a másik szerepet a kettő közül gyakran felveszed, gondold át, hogy mit mond ez el rólad? Mit is akarsz valójában? Mi történne, ha egyikőtök kilépne a szerepéből és valami mást csinálna?
A leírt kapcsolatgyilkos viselkedéseket kisebb-nagyobb mértékben bárki felfedezheti önmaga társas működésében. Nem az gyilkolja azonban a kapcsolatokat, ha előfordul, hanem az, amikor rutinszerűvé válnak, vagy ha túl gyakran átveszik az irányítást.
Eldöntheted, hogy nem akarsz így viselkedni vagy nem akarod, hogy így kezeljenek. Előfordulhat viszont, hogy a vágy önmagában nem elég.
Minden automatizált viselkedésnek – beleértve a kiváltott reakciót is – oka van. Nem azokra a magyarázatokra gondolok, amelyek egy jéghegyhez hasonlóan a felszínen (sokszor nagyon logikusnak) látszanak, hanem azokra, amelyek belső hiányainkról, vágyainkról, motivációnkról szólnak. Ezek gyakran meghúzódnak a felszín alatt, de hatalmas tömegükkel valóságos jelentőséggel bírnak.
Ha úgy érzed, hogy a négy kapcsolatgyilkossal akár elszenvedőként akár aktív alkalmazóként meggyűlik a bajod, és szeretnéd távol tartani magadtól, keress meg elérhetőségeimen és szívesen támogatlak ebben.
A munkahelyi hibázás gyakran ijesztő lehet. Gyermekkorunktól kezdve tanítanak arra, hogy hibázni rossz, mert az kudarcot jelent. Akik elfogadják ezt az álláspontot,
Mi is az a fejlődési szemlélet (growth mindset) és milyen hatása van ennek akár a személyes életünkben vagy a szervezeti működésben? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatsz ebben a cikkben.
Egy 🔥 kiégéssel küzdő munkatárs aggodalmat kelt a vezetőben. Nemcsak azért, mert láthatóan csökken a teljesítmény és a korábbi lelkesedés, hanem azért is, mert leggyakrabban a kulcsemberek a veszélyeztetettek, akik aztán magukkal viszik a csapat teljesítményét is.
A szorongás még jobban növekszik a vezetőben, ha nem tudja, hogy ilyenkor mit tegyen és mit NE. Jó lenne ilyenkor egyszerűen csak egy múló hétköznapi fáradságként kezelni vagy egy-két jó poénnal elütni a dolgot, és hajtani tovább. Ez viszont csak ront a helyzeten.
7 dolgot sorolok fel, amit biztosan ne tegyél, ha segíteni akarsz a kiégett munkatársnak. Ha ezeket elkerülöd, könnyebben megtalálod a hatékony eszközöket is.
